Budapesti, kecskeméti rendelő: +36-20-361-9530, info.tamasidr@gmail.com

Redox biológia – élethosszabbítás, antiaging

Nyomtatás Szerző : dátum : 2019-06-12 kommentek : (0)

 

Antiaging – Manapság az ember hamarabb öregszik, mint ahogyan a biológiai órája azt indokolná.

Az ember folyamatosan kutatja az örök élet titkát, miközben újabb és újabb károsító tényezőket talál ki, hogy egyre rövidebbé tegye azt. Vannak, akik súlyos betegségükből menekülni akarva lefagyasztatnák magukat, hogy majd egy adott pillanatban a jövőben hűtőkamrából magukat előhozatván, az orvostudomány megnövekedett képességeivel, az életük úgymond újraindításával képessé váljanak a hosszabb vagy örök életre, de ugyanabban a testben.

Mit gondolok én erről?

Én magam nem hiszek abban, hogy ez a test bármilyen tudományos manipulációval örökéletűvé tehető. Az élet legfontosabb sajátsága ebben a világban a test születése, teljes kifejlődése után gyengülése, megbetegedése és törvényszerű halála. A kérdés csupán az, hogy mennyi idő áll rendelkezésre e ciklus két végpontja között. Hiszek viszont abban, hogy ez az időintervallum akár 20-30%-kal is meghosszabbítható, és hiszek abban is, hogy felelős életmóddal annak megrövidülése elkerülhető.

Mi felelős az öregedésért?

A redox biológia két oldala – mi az az oxidáció?

Az oxidáció fontos fogalom a természetben. Amikor az almát vagy a krumplit félbe vágjuk, megtapasztalhatjuk, milyen is az, amikor a héj már nem védi a termést, és milyen, mikor az oxidáció néhány óra alatt megfeketíti az immáron védtelen felszínt, majd innen fokozatosan a teljes termést. Az oxidáció során az élő anyag elhasználódik, elpusztul, megsemmisül.

Az oxidáció során az anyag elektront vesz fel és stabilabb állapotba kerül, a redukáló anyag pedig elektront ad le, elektront veszít, és így kerül stabilabb, de energetikailag gyengébb állapotba. Az oxidáció közben energia keletkezik, melyet a természet vagy a szervezet hasznosíthat. Például a víz keletkezése hidrogénből és oxigénből (lásd hidrogénnel hajtott autók terve) a fa, a benzin, az olaj vagy a szén elégetése motorokban és erőművekben, vagy a szőlőcukor oxidálódása a testben is oxidációs folyamat, de végső soron az energiahordozó (utolsó példánkban a szőlőcukor) elhasználódása. Az oxidáló szerek, például az oxigén, az ózon, a flór, a klór, a bróm, bizonyos elektron negativitású molekulák vagy az ún. szabad gyökök. Az oxidáló szerek ellentétei a redukáló szerek vagy anyagok, melyek elszenvedik az oxidációt. Ezek képesek elektront leadni. Ilyenek általában a szén, a fémek, a nyomelemek, a vitaminok, valamint egyáltalán a szerves anyagok, vagyis az élő anyagok, amilyen a fenti példában a krumpli vagy az alma termése és az abban található szerves anyagok is.

Az élet működése során jönnek létre azok a molekulák az energia, a napenergia vagy az energiát beépíteni képes enzimek segítségével, melyek a nagyobb energia hordozói, amelyek instabilabbak és képesek a negatív (elektronhiányos) molekulákat, molekularészeket „kielégíteni”, ezzel azokat akár megsemmisíteni azáltal, hogy nekik elektront adnak át. Az élet tehát molekuláris szinten e két oldal állandó küzdelme: oxidáció és redukció, oxidáló szerek és redukáló anyagok, az élő anyagok termelődése és azok elfogyása, az élet fejlődése vagy annak elöregedése, elhasználódása.

Az egyensúly fontossága

Az élő anyag, legyen az akár csak egy baktérium, amely, mint tudjuk, hatalmas mennyiségben van jelen például a bélcsatornánkban, folyton redukáló anyagokat, bonyolult szerves anyagokat, vitaminokat termel, amelyek képesek a redox biológia során oxidációt elszenvedni és így tönkremenni, vagy az oxidáló anyagokat csökkenteni. A jin-jang elv a redox biológia tudományának részleteiben is tetten érhető. Nem mondható, hogy az oxidáció nem jó, hiszen az elhasznált szövetrészek, a sejtöregedés, a gyulladásos védekező folyamat, az immunrendszer bizonyos pusztító (killer) funkciója igényli, hogy az oxidáció segítségével a szükségtelen szerves anyagokat, betolakodókat eltakaríthassa a szervezet. Az sem mondható, hogy az antioxidánsok (vagyis a redukáló anyagok) csak jók lennének, hiszen a zsírok avasodása (mely szintén oxidáció) során olyan anyagok (ketonok, aldehidek) keletkeznek, amelyek veszélyes mérgek a szervezet számára.

Egyedül az egyensúly számít tehát. Manapság csakis azért hihetjük az oxidációt vagy a szabad gyökök keletkezését rossz folyamatnak, mert az ember életmódja, tevékenysége révén óriási mértékben felgyorsult a szabad gyökök (ROS) keletkezése, vagyis az ember hamarabb öregszik, mint ahogyan a biológiai órája azt indokolná, az antioxidáns kevesebb, mint a prooxidáns.

Mik azok a szabad gyökök és mik az antioxidánsok?

Egyszerűen úgy fogalmazhatnánk, hogy vannak a prooxidánsok, vagyis a szabad gyökök, és a másik oldalon vannak azok ellenfelei, az antioxidánsok. Ez a küzdelem az egész élet során tart, és az egészség feltétele a kétféle erő jó egyensúlya, az ún. redox biológia jó kimenetele.

A szabad gyökök olyan reaktív oxigén-, nitrogén-, kén-, illetve szénközpontú molekulák vagy molekularészletek, amelyek párosítatlan elektronnal rendelkeznek, többnyire gyorsan mozognak, és az élő szervezetben folyton más hasznos molekulákba, sejtekbe, szövetekbe ütköznek, ott azonnal roncsolnak. E tulajdonságaik révén nagyon agresszívek és rövid életűek, egyfajta „kamikaze részecskék”, melyek bár megsemmisülnek abban a reakcióban, melybe beleütköznek, viszont tönkreteszik vagy jelentősen átalakítják a megtámadott molekula szerkezetét. Az oxidációs folyamatban a fehérjék, a nukleinsavak és a zsírok károsodnak, és ez okozza az öregedést, a krónikus betegségek kialakulását.

Az antioxidánsok viszont csökkentik az oxidatív stresszt. Elfogják a szabad gyököket, mielőtt azok életfontos molekulákat, sejtrészeket károsítanának. Az antioxidánsok hidrogéndonorok, elektrondonorok, peroxidpusztítók, az ún. szinglet oxigén-elfogók, enziminhibítorok, szinergisták, fémkelátképzők. Az antioxidánsok rendkívül sokfélék: főként vitaminok (A, C, E, béta-karotin, gamma-linolénsav), enzimek (szuperoxid diszmutáz, glutation reduktáz stb.), aminosavak, fémek, kelátképző fehérjék (transzferrin stb.), másodlagos növényi anyagok (flavonoidok).

Képesek csökkenteni a korhoz kötődő látásromlást, akut és krónikus gyulladást, elhasználódást, lerakódást, elfáradást, képesek javítani a gyógyulási hajlamot. Az antioxidánsok egy részét lehet mérni laboratóriumi módszerekkel, de nem lehet mérni a teljes mennyiségüket. A viselkedésükre, mennyiségükre lehet következtetni klinikai és preklinikai vizsgálatokból.

Mi az az oxidatív stressz?

Az oxidatív stressz során a szabad gyökök, mivel kontrollálatlan módon és mennyiségben keletkeznek a szervezetben, a sejteket károsítják. Másik oka az antioxidánsok mennyisége csökkenésének az egészségtelen, vitaminhiányos táplálkozás (konzervek, állati termékek, manipulált élelmiszerek fogyasztása). Ez a stressz tehát nem a közbeszédben ismert hétköznapi pszichés stressz, bár a pszichés stressz is ugyanebbe a redox biológiába avatkozik bele a szabad gyökök oldalán. Szabad gyökök képződésére az jellemző, hogy minél egészségtelenebb valaki élete, minél több károsító tényezőt szenved el, annál nagyobb a mennyiségük, annál inkább túltermelődnek és annál védtelenebbé válik a szervezet velük szemben.

A szervezetben folyamatosan keletkeznek szabad gyökök, különösen akkor, ha azt egészségtelen életmód támogatja, vagy bizonyos külső tényezők azt támogatják: sugárzások, dohányfüst, ipari oldószerek, vegyszerek, elektroszmog, adalékanyagok stb. A káros szabad gyököket a szervezet egy érzékeny rendszer segítségével legyőzi vagy legyőzheti, tehát azok képződését kontrollálja. Amennyiben az oxidációs folyamat dominanciája alakul ki, akkor a betegség, az öregedés nagyobb gyorsasággal halad előre, létrejön az akut vagy tartós oxidatív stressz. Molekuláris szinten az oxidatív stressz az öregedés, a megbetegedés vagy a gyógyulásra képtelenség egyik legfontosabb előfeltétele.

Gyógyítás – megelőzés – anti-aging

Az oxidatív stressznek számtalan jele van: a bőr gyors öregedése (különösen megfigyelhető dohányosoknál), ráncosodás, ízületi funkciók romlása, az emésztőrendszer maradandó károsodása, a látás romlása, az enzimek termelődésének csökkenése, bizonyos mirigyfunkciók kimerülése (cukorbetegség, pajzsmirigy-alulműködés stb.). Ezeket jól kiegészítik bizonyos preklinikai vizsgáló módszerek, laborvizsgálatok, mikroszkópos vizsgálatok. Amikor az oxidatív stresszt tetten érem az orvosi vizsgálat során, akkor nem marad más lehetőségem, mint megpróbálni menteni a menthetőt, hiszen az oxidatív stressz olyan károsodásokat hoz létre, ami a fogak kihullásához hasonlóan maradandó, nem visszafordítható változások, öregedés a testben. Egy heges szövet már soha nem tehető funkcióképessé, nem fog nedvet termelni, nem fog gördülékenyen összehúzódni, mint egy fiatalkori szalag vagy izom. Mégis, ha az oxidatív stresszt nem szüntetjük meg, akkor a folyamat ugyanazzal a gyorsasággal fogja pusztítani a meglevő még egészséges struktúrákat is, a kamikaze szabad gyökök milliószámra teszik tönkre a sérülékeny szöveteket, és nincs esély arra, hogy minőségi életet éljen az illető.

Az élet könyörtelenül rövidülni fog minden nappal, a szenvedés, a korlátozottság folyton fokozódik. Az öregedés elleni küzdelem tehát korántsem csupán a szépségiparról, a ráncok eltüntetéséről, hanem a betegségmentes, panaszmentes minőségi életről szól.

Lehet túladagolni az antioxidánsokat, hogy az hozzon fordulatot az egyensúlyvesztett rendszerben. Ennek általában korlátja a szájon keresztül felszívódni képes antioxidánsok mennyisége. Nem lehet 3-4 gramm C-vitaminnál többet bevenni, mert az már hasmenést is okozhat és egyébként sem fog felszívódni, csupán a 10-20%-a. A nagy dózisú infúziós vitaminkezelés átmenetileg jó alternatívája ennek, de azt mindig tudni kell, hogy ez is csupán tüneti kezelés, ha az illető a szabadgyök-vihart előidéző dohányzást, bélállapotot, stresszkezelést nem oldja meg.

Nem lehet tehát megspórolni az életmódváltást. Nincs alternatívája a növényi alapú táplálkozásnak, a mozgásnak, sportnak, a káros szokások feladásának. Mindenki élete, sorsa egyéni, mindenkinek máshol van a hangsúly, máshol követte el a hibákat, mást kell javítson, ezért az orvosi vizsgálat a helyzet tisztázására, az orvosi beavatkozás az egyéni oxidatív stressz terén, nem lehet kérdéses, szükséges. A reform, a múlt rossz szokásainak és gyengeségeinek legyőzése, mindenki magányának megküzdeni valója, és ebben én orvosként csak asszisztálni tudok. Az élet a molekuláris biológia törvényei szerint is tanulás, önkontroll és önfeledt játék, vagy ezek nélkül szenvedés, sodródás és letargia.

 

forrás: Természetgyógyász magazinba írt cikkem

Cikk nyomtatása

Dr. Tamasi József

szerző

az összes cikk megtekintése

Vélemény, hozzászólás?

tizennégy + tizennégy =