Kedves Hölgyem! Az ilyen autoimmun ízületi gyulladásoknál tisztázni szokták, hogy szeropozitív vagy szeronegatív, vagyis a laboratóriumi eltérések igazolják-e a betegség nyilvánvalóan autoimmun hátterét. Ezért ha ezek az eredmények nincsenek meg, akkor csináltassa meg az autoimmun laboratóriumi vizsgálatokat, talán azokat, amelyek annak idején is készülhettek az ön reumatológiai kezelésekor, de legalább a ANA és ENA-szűrést, az anti-CCP-t, a reumafaktort, a CRP-t, vérképet és süllyedést. Ezeket az értékeket feltétlenül látni kell, hogy hogyan változnak, amikor végzi a gyulladáscsökkentő programot, legyen az gyógyszeres vagy természetes gyógymódokkal, életmódváltással, diétával felépített. Valóban az utóbbi is lehet eredményes, de ez a kezelés – bármennyire szeretné kerülni az orvosokat – nem az a műfaj, amit orvosi segítség nélkül odahaza barkácsolhat.

A veszélyek azok, hogy telik az idő és ha nem hatékony vagy hibásan kivitelezett kezelést végez, akkor a gyulladások olyan szintűekké válhatnak, hogy más szerveket is érintenek, vagy az ízületek torzulása lép fel.

A gyulladások terjedése, növekedése többnyire megfékezhető természetes módszerekkel, vagy akár teljes gyógyulás is elérhető, más esetekben a gyógyszeres és a természetes eljárásokat kombinálni kell. A diéta olyan elveket tartalmaz, amelyben kerüli az immunrendszert feleslegesen izgató élelmiszereket (pl. a tejterméket, glutént, növényi lektineket – melyek akár húsokban is lehetnek), nem gyengíti az immunszabályzást cukorral, manipulált ételekkel, adalékanyagokkal, kedvez a bélflórának és a bélfal épsége helyreállításának. Növényi hatóanyagokkal (mint Comiphora mucul vagy guggul, Boswelia serrata – vagy indiai tömjénfa, Salix alba – fűzfakéreg, Cussempelos vagy abuta), enzimekkel, bakteriális készítményekkel kell csökkenteni a gyulladásokat.

A hazai, távol-keleti és dél-amerikai gyógynövények nagyon hatékony gyulladáscsökkentők, de a diéta nélkül ez a probléma nem megoldható.

Az ájurvéda vagy a nyugati Kneipp féle vízterápia, vagy a dél-amerikai vízkúrák sok fizikális módszert ismernek (meleg gyógynövényolajos masszázsok, hideg vízkúrák, lemosások, gyógynövény- és iszappakolások), amelyek kiválóan edzik a gyulladások leküzdésének képességét. Ne felejtse azt sem, hogy maga

az autoimmunitás többnyire az emésztőrendszerből indul ki,

ahol olyan ön által nem jól emészthető, kárt okozó élelmiszerek fordultak elő, amelyek kikezdték a bélfalát és lehetővé tették az immunrendszert irritáló élelmi anyagok, mikrobák vérbe jutását és így az immunrendszer felesleges saját sejtek elleni aktiválását. Ezért a bélnek van központi szerepe a gyulladások gyógyulásában is.

Megjelenik a Természetgyógyász Magazin áprilisi számában.

The post Gyerekkorom óta autoimmun ízületi gyulladásban szenvedek appeared first on dr. Tamasi József.

Kedves Hölgyem! Az indiai ájurvédikus gyógyászatnak az az álláspontja, hogy a bajok kiinduló pontja szinte mindig az emésztőrendszer. Az ön beszámolójából és az elvégzett bélflórateszt eredményéből is azt láthatjuk, hogy ez önnél sincs másként. Látatlanban is állíthatom, hogy a legfőbb probléma az emésztőrendszerének a rendellenes működése. A széklet vizsgálatából azt látom, hogy rothasztó flórája van, ami miatt lúgos a széklet – ez mindig gyulladásra, daganatra és bélfaláteresztésre hajlamosít. Magas az alfa1 antitripszin és a calprotectin, ami azt mutatja, hogy már most is jelentős a gyulladás a bélben és passzázsa (vagyis a bélműködés dinamikája) nagyon lelassult. A legnagyobb probléma azonban az, hogy a diverzitás nagyon alacsony. Ez azt jelenti, hogy a bélflórában részt vevő baktériumok fajainak száma, vagyis a baktériumok sokszínűsége lecsökkent.

Ha a baktériumok fajainak száma csökken, akkor az a szervezet öngyógyuló képességét erősen rontja,

a bélfalat többnyire átjárhatóvá teszi, ami állandó gyulladásokat, majd autoimmun gyulladásokat kelt. Szükséges, hogy lássam önt, hogy egyéb vérvételes laborvizsgálatokat is végezzen, de elmondása alapján is szinte biztos, hogy a szeme nyálkahártyáinak gyulladása is már egy autoimmun folyamat része.

A következőket kell tennie. A kezelése normális hosszúságú léböjttel indul, ami azt jelenti, hogy 3 hétig nem eszik, hanem csak iszik. Buchinger-féle léböjtnek kell utánanézzen, írtunk erről egy könyvet is, de ebben az újságban is sokszor szó volt róla, ezek alapján meg is tudná csinálni, de orvosi kontroll nélkül csupán 5-7 napot szoktam javasolni. A három hét viszont ez esetben nagyon fontos, hogy a szem körüli gyulladása teljesen megálljon és eltűnjön. A léböjt után növényi étrend következik és gyulladáscsökkentő kezelések, mind általánosan, mind pedig helyileg a szemére.

Olyan gyógyító anyagokra van szükség, mint nagy adagú vitaminok (C-, D-, B-, E-vitamin), gyógynövények, mint kurkuma, boswelia, fűzfakéreg, enzimek, mint serrapeptáz, nattokináz. Ezek az anyagok fékezik a gyulladást és az autoimmunitást.

Helyileg kezelje a szemvidítófű teájával úgy, hogy fél percig főzze csupán a teát, majd szűrje le nagyon apró lyukú szűrőn, legjobb gézen is keresztülszűrni, hogy semmilyen növényi rész ne maradjon benne. Kihűlés után kell használni úgy, hogy géz/mull-lapot kell átitatni a teával és azt kell borogatásként fél órára rátenni a szemre és környékére, legalább egy héten át folytatni. Az ájurvédából a netra basti nevű gees öntés-fürdő, ami segít az ilyen gyulladásoknál helyileg, de ezt csak képzett terapeuta csinálhatja, egyedül nem tudja elvégezni. Gyors felgyógyulást, jó egészséget kívánok!

Megjelent a Természetgyógyász Magazin 2021 decemberi számában.

The post Szemgyulladás kezelési módjai appeared first on dr. Tamasi József.

Mint ahogyan ismeri is az esetemet, antifoszfolipid-szindrómában (az immunrendszer zavara, amely befolyásolja a véralvadás folyamatát) szenvedtem 1996 óta, tehát 22 éve. Volt egy tüdőembóliám, majd szívinfarktusom. Azóta véralvadásgátlókat, vérnyomáscsökkentőket, koleszterincsökkentőket és a cukorbetegségemre is gyógyszereket szedtem, és egyre elviselhetetlenebb fájdalmaim lettek.

Ön tavaly nekem 6 hetes böjtkúrát írt elő, majd különböző bélflóraszereket, gyógynövényeket és diétát. A kezelések eredményeként a gyógyszereket az ön segítségével fokozatosan sorra elhagytuk, fájdalmaim megszűntek, a vérnyomásom és a cukorszintem normalizálódott. Mióta utoljára találkoztunk, kaptam kézhez a legújabb véreredményemet, amelyen már nem látható egyetlen pozitív faktor sem, ami az antifoszfolipid-szindróma betegségemre utalna.

Most nemhogy fokozott lenne a vér alvadékonysága, hanem a természetes kezelések következtében kissé a normálisnál is alacsonyabb szintre került. Már csak az Aspirint szedem egyedül, vérnyomásom időnként még kicsit ingadozik, valamint néha vannak enyhe fájdalmaim is.

Kérdésem, hogy ez egy átmeneti állapot, vagy számíthatok arra, hogy tartósan ilyen jól leszek, illetve javulok-e még tovább?

Van-e így a távolból valami tanácsa?

Antifoszfolipid szindróma:

Az antifoszfolipid szindróma (APS) autoimmun betegség. Ezek úgy alakulnak ki, hogy a szervezet immunrendszere a saját sejtjeit, struktúráit ellenségként kezeli, és megtámadja. Sokféle autoimmun betegség van attól függően, hogy mely struktúrát ismer fel (tévedésből) idegennek az immunrendszer. Az antifoszfolipid szindróma esetében az immunrendszer hibás működése a véralvadási rendszer foszfolipidjei (illetve foszfolipidekhez kapcsolt fehérjéi) ellen termel antitesteket: ezek az antifoszfolipid antitestek. Az antifoszfolipid antitestek azután a vér alvadási zavarához, mégpedig fokozott véralvadáshoz vezetnek. Ilyenformán az antifoszfolipid szindróma a trombózishajlam egyik fontos oka. Ugyanezek az antitestek ismételt vetélést is okozhatnak. Fogalom forrás: Házipatika.hu

Kedves Hölgyem!

Az antifoszfolipid-szindróma autoimmun-betegség, hiszen pontosan tudjuk, hogy milyen antitestek szaporodnak fel a vérben, amikor a betegség tünetei (fokozott véralvadékonyság, trombózisok, embóliák) megjelennek. Amikor az antitestek a vérből eltűnnek, és ezzel összhangban a beteg általános állapota is panaszmentessé válik, gyógyszerszükséglete nincs, akkor a beteg gyógyultnak tekinthető, akármennyire hiszi a mai orvoslás, hogy ezek a betegségek nem gyógyulnak meg. Láthatjuk, hogy az autoimmun-betegségek egyre szélesebb köre gyógyítható diétával, gyógynövényekkel és probiotikus készítményekkel.

Az ön betegségét ellátni köteles egészségügyi intézmények kollégái továbbra is a gyulladások elfojtását célzó kortizol-, kemoterápia, biológiai terápia, valamint tüneti kezeléseket végzik. Emiatt gyakorlatilag életfogytiglan gyógyszeres kezelésre vannak kárhoztatva mindazok, akik nem tudnak természetes alternatívákról, és azok is, akik komfortjukat féltve nem hajlandók radikális változtatásokra. Az autoimmun-betegségek is nagyon sokfélék, az orvostudomány jelenleg több mint 80-félét ismer, de azok mértéke, erőssége is egyénileg is különböző. Ezek alapján vannak autoimmun-betegségek, melyek gyorsabban, vannak, melyek lassabban vagy kevéssé reagálnak ezekre a kezelésekre.

Ön szerencsére komolyan megtette az első lépéseket, és úgy tűnik, hogy a betegsége sem a legrosszabb fajták közé tartozott, de nem szabad, hogy a továbbiakban még lazítson az eddigi programján, mert állapota még nem stabil, egyetlen jó laboratóriumi lelet még nem azt bizonyítja, hogy minden eltűnt örökre, hanem hogy javult, és persze még további javulás is várható.

Az autoimmun-betegségek stabil eltűnése, javulása akár több évet is igénybe vesz. Vélhetően az Aspirint is elhagyhatja majd, de ezt a következő találkozáskor megbeszéljük.

Forrás: Természetgyógyász Magazin – Orvos válaszol rovat

The post Az antifoszfolipid-szindróma is gyógyítható? – Orvos válaszol appeared first on dr. Tamasi József.

Az InfoRadio-nak adott interjúmból született egy összefoglaló cikk, ahol az ételintolerancia mibenlétéről kérdeztek:

Intolerancia és allergia esetén az emberi szervezet eltérő fehérjékkel képez ellenanyagokat, előbbi tünetei ugyanakkor hasonlóan kellemetlenek tudnak lenni: közérzetromlás, gyomorégés, emésztési zavarok, haspuffadás, reflux előtünetek, fejfájás – hívta fel a figyelmet Tamasi József belgyógyász. Ezek hosszútávú ismétlődése pedig krónikus betegségek kialakulásához vezethet – tette hozzá a szakember. Az ételek különböző összetevőire való érzékenység korábban kevésbé volt jellemző az emberekre, de

az utóbbi pár évtizedben megfigyelhető élelmiszeripari és életmódbéli romlás kezd beérni,

ami előhív olyan bajokat, amik korábban nem voltak, és ez egyre nagyobb számban keletkezik. Ha nem lesz változás, pár évtizeden belül szinte mindenki autoimmun beteg lesz – hívta fel a figyelmet. Leginkább a növényi és állati fehérjéknek az intoleranciája a jellemző, például a glutént nagyon rosszul viseljük, aminek a mértéke az élelmiszerekben ugrásszerűen megnövekedett. „Egyébként is egy, az ember számára méregről van szó, amire bizonyos szintű toleranciával rendelkeztünk, de

annyira el lett rontva a pékáruknak a minősége, hogy azt már a szervezet nem képes kivédeni”

Volna mód időben figyelmeztetést adni arra, hogy valaki változtasson az étrendjén, csakhogy ehhez jóval nagyobb jelentőséget kellene tulajdonítani a táplálkozásbéli, illetve élelmiszeriparadat lehetőségek hatásainak, valamint ezek korai labordiagnosztikájának. A szakorvos végezetül megjegyezte, „nem normális dolog, ahogyan az ember néhány évtized alatt olyan óriási fordulatot tett a táplálkozásában, amihez évezredek alatt egész másképp szokott”.

Forrás. infostart.hu

Nyitókép: Pixabay.com

The post Pár évtizeden belül szinte mindenki autoimmun beteg lehet appeared first on dr. Tamasi József.

Kedves Doktor úr!

2016 óta ismeri ízületi bajaimat, tudja azt is, hogy 70 éves vagyok, ennek ellenére nagy tanyai állattartó gazdaságomat most már jól el tudom látni. Azt is tudja, hogy az ön által javasolt diétaváltoztatás és a természetes anyagokkal való kezelések hatására sokízületi gyulladásaim, magas gyulladásfaktoraim megszűntek, a reumatológiai gyógyszeres kezelést abba tudtuk hagyni, ha nem erőltetem meg az ízületeket, akkor a természetes szerekkel az autoimmun-folyamat nyugalomban van és viszonylag kiegyensúlyozottan élem életemet… eddig. Most, hogy a bajok ne járjanak egyedül, megcsípett egy kullancs. Miután megtaláltam a kullancsot, elmentem orvoshoz, hogy szakszerűen kivegye. Sajnos kifogtam és nem tudta rendesen eltávolítani, hanem beletört a feje, és sok maszatolás és roncsoló csipkedés után bár úgy tűnt, hogy végül mégis kivette a kullancs fejét, a csípés helyén a következő napokban gyulladás alakult ki, tipikus körkörös határokkal és duzzanattal, ami növekedett. A körzeti orvos azt mondta, hogy orbánc, és antibiotikus kezelést írt fel. Azóta bizonytalan panaszaim vannak, erőnlétem csökkent és persze aggódom. Mi a teendőm?

Kedves Uram!

Sajnálom az esetet. Sokszor tapasztalom, hogy a kullancs valahogyan könnyebben megtalálja a sokízületi betegeket, de lehet, hogy csak arról van szó, hogy egyforma gyakorisággal csíp meg mindenkit, és a sokízületi beteg ellenállóképessége gyengébb, így fogékonyabb a kullancs által terjesztett fertőzésekre. Persze olyan eseteket is látok, hogy a nem megfelelően kikezelt kullancscsípés nyomán kialakul a sokízületi gyulladás. Mindenestre e két kórfolyamat gyakran együtt jár, és egyik rontja a másikat. Ugyanakkor ne keseredjen el, hiszen még időben van a kezelése, és remélhetőleg sikerül leküzdeni a fertőzést.

Sajnos a kullancscsípés egyre gyakoribb, hiszen nincs átfogó rovarirtás ellene, és azt is tudjuk, hogy a kullancsok egyre többféle kórokozóval és egyre nagyobb arányban fertőzöttek. Hosszú időn át csupán az volt ismert, hogy a kullancs agyvelőgyulladást és Lyme-kórt (vagyis Borrelia-fertőzést) okoz. Ma már tudjuk, hogy számtalan baktériumot, vírust és parazitát terjeszt, melyeket sajnos rutinszerűen esetleg nem is vizsgálnak. (Babesia, Bartonella, Erlichia, Ricketsia, Coxackie, EBV, Parvovirus, Mycoplasma stb.) A csípés után maradó bizonytalan tünetek utalhatnak csupán arra, hogy nincs minden rendben, és vizsgálatokra, valamint kezelésre van szükség.

Fontos, hogy ha megtaláltuk a kullancsot, akkor minél hamarabb szakszerűen eltávolítsuk. Ez azt jelenti, hogy jó, ha rendelkezünk kullancscsipesszel, amit egyébként a patikákban lehet kapni, és úgy húzzuk ki a kullancsot, hogy lehetőleg a feji és ormányrésznél csíptessük meg finoman a csipesszel, a potrohát, amelyben a kórokozókat tárolja, ne nyomjuk össze, és a bőrön sátorszerű képletet alkotva lassan merőleges irányba húzzuk ki. Ilyen technikával rendszerint az eljárás sikeres, és ha időben tesszük, akkor van rá esélyünk, hogy még ha fertőzött volt is, akkor sem tud bennünket megfertőzni.

A kullancsfertőzéseknek nincs jobb gyógymódja, mint az időben folytatott, sokszor kíméletlen antibiotikus kezelés, mert ha ezt nem kapjuk meg, akkor a kórokozók befészkelik magukat testünkbe, és olyan immunfolyamatokat indíthatnak el, amely már nehezebben befolyásolhatók. Bizonyosan szükségesek a növényi táplálkozás, a nagy adagú vitamin- és enzimkezelés, a gyógynövények hatóanyagai a folyamat megállítása érdekében, de mindezek a jól megválasztott antibiotikus kezelések után, illetve mellett. Javaslom, hogy a gyógyszeres kezelést folytassa annak végéig, és utána térjünk vissza személyes találkozáskor az ellenálló képesség maximálását célzó természetes anyagokkal és diétával történő megújított kezelésre. Ön ezt is szépen meg fogja oldani, mint az összes eddigi előrehaladását.

Üdvözlettel:  Dr. Tamasi József

Forrás: Természetgyógyász Magazin

The post Megcsípett egy kullancs appeared first on dr. Tamasi József.

Inflammation jelentése – tűzbehozás. A szervezet, vagy egy része tűzbe jön, amikor valamilyen idegen betolakodó, vagy károsítás lép fel a testünk valamely pontján. A gyulladást többnyire az immunrendszer aktivitása váltja ki, amikor sejtek és fehérjék szaporodnak fel, vándorolnak a gyulladás helyére és ott megindul a háború a kiküszöbölni, megsemmisíteni kívánt alkotó és az immunrendszer, mint hadsereg között. A gyulladás egyben egy kívánatos gyógyító mechanizmus is lehet a szövetkárosodás kivédésére, helyrehozatalára. A károsodás szöveti törmelékét a gyulladásban résztvevő katonaság elszállítja, megemészti. A jótékony gyulladásnak tehát van eleje és vége, valóban gyógyít. Létrejön, hogy leküzdje a bajt és befejeződik, amikor ez sikerült néhány napon vagy maximum néhány héten belül. Nem jó az, ha a gyulladás létrejön, de tartósan fennmarad, vagy újra és újra azonos ok miatt, vagy azonos helyen kialakul. Az efféle gyulladás a szervezetet kimeríti, túl sok kárt okoz a haszonnal szemben és feltétlenül az ilyen gyulladás elkerülésére kell törekedni.

A mindennapi életünk szempontjából ésszerű úgy megkülönböztetni a gyulladásokat, hogy mennyire feltűnőek, vagy észrevehetőek. Amelyeket észrevesszük bőrünkön vagy nyálkahártyáinkon, ott többnyire melegséget, vörösséget, duzzanatot, fájdalmat látunk, vagy érzünk. Vannak olyan gyulladások is, amelyek kvázi a felszín alatt, észrevétlenül léteznek, vagy hatalmasodnak, ezek még több kárt okozhatnak. Hozzáértéssel apró jelekből észlelhetjük, de később már csak a hosszú gyulladás következményét láthatjuk, többnyire csak utólag sejthető, hogy tartósan fennálltak. Az ilyen folyamatok tehát egyszerű, rövid formájukban a gyógyulást szolgálnák, mégis később maguk válhatnak a problémává, a károsítássá.

Az észrevétlenül vagy ismerten sokáig fennálló, vagy ismétlődő gyulladások a súlyos krónikus betegségek kiindulópontjai.

Gyulladás fontos szerepe a patológia kialakulásában

A legfontosabb betegségcsoportok kialakulásának megértésére, az eredményes gyógyítás folytatására, különböző patológiai (megbetegedési) modellek, paradigmák léteznek, a gyulladás ezekben szinte mindig központi jelentőségű. A nyugati orvoslás szemszögéből tudjuk, hogy a gyulladás az immunsejtek közötti kommunikációs fehérjéket, hegszövetet, sarjszövetet termel és ezek további változások, krónikus betegségek kiindulópontjai. A nyugati orvoslás ilyenkor a kórokozó megjelenésében, genetikai okokban vagy ismeretlen mechanizmusokban látja a bajok okát és a létrejött szöveti struktúrát, károsodást kezeli. Többnyire elveszti a fonalat a betegség patológiáját illetően, így marad a tüneti terápia: sebészet, gyulladáscsökkentő gyógyszerek úgy mint kortizol, nem-steroid gyulladásgátlók stb, palliatív beavatkozások. A természetes gyógymódokban jártas orvos jóval többet ért a folyamatból és a szükséges tüneti csillapításon túl sokkal okszerűbben lép fel gyógyítás mentén. Heinrich Reckeweg (mint a német természetgyógyászat egyik meghatározó alakja 1877-1944) patológiai modellje valamint az ájurvédikus patológiai modell alakította meg a modern integrált orvoslás korszerű szemléletét.  Ahogyan már Hippokrates is megmondta, minden betegség legfőbb kiinduló pontja az emésztőrendszer. Miért? Mert

• ott találkozunk a legnagyobb felületen a külvilággal (egy közel 500m2 felületű a külső felületről betüremkedett nyálkahártya, melybe a külvilág termékei (élelmiszerei) kerülnek be és itt szembesül a testünk első körben a táplálkozásunk hiányosságaival, hibáival, élelmiszereink minőségi hibáival.
• az emésztőrendszerünk képezi le leggyorsabban a fizikai valóság szintjére (szomatizálja) a gondolkodásunkat, magatartásunkat, pszichénket, világhoz való hozzáállásunkat az étkezési módunk etikájával, önkontrollunk mértékével, más élőlények iránti megértésünkkel kapcsolatban.
• olyan óriási gén állomány létezik a bélben, amely nem mérhető a sejtjeink összessége génjei számához (míg a testünkben van 23.000 gén, addig a bélben levő baktériumokban közel 5 millió gén van, melyek ugyanúgy szabályzó fehérjéket termelnek, az ételek összetételétől függően óriási érzékenységgel változtatják megoszlásukat, aktivitásukat, amivel jó közérzetet, vagy a legvadabb megbetegedési sorozatot indítják el.

Az emésztőrendszer tehát kulcsszerepet játszik és az alábbi hat fázist különböztethetjük meg a betegségek kialakulásában.

1. Az emésztőrendszeri nyálkahártya salakosodása (táplálkozási hibák, pszichés konstitúció,  stresszkezelés hiányosságai miatt)

Az első lépcsőfok az emésztőrendszer nyálkahártyájának károsodása, elsalakosodása. Felgyűlik a felesleges vagy nem kellően megemésztett béltartalom (élelmiszermaradványok, emésztőnedvek, baktériumok anyagcseretermékei, baktériumok maguk), a nyálkahártya öntisztulása csökken, romlik a felszívódás minősége. Kialakul az étkezési hibák, vagy a rossz stresszkezelés, szorongás miatt.  Ez a fázis lehet tünetmentes, ugyanakkor preklinikai vizsgálómódszerekkel (Enderlein féle sötét látóteres vizsgálattal, szárazcsepp vizsgálattal) már fellelhetők a tünetek, amikor az időben végzett salaktalanító és más kezeléseknek a folyamat továbbhaladásának megakadályozásában nagy jelentősége van.

2. Mikrobióta (bélflóra) zavara (mérhető, tüneteket okoz! )

A második lépcsőfok, mikor a bélnyálkahártyájának salakosodása zavarokat okoz a mikrobiótában (bél baktériumflórája) és ez széklet mikrobiológiai analízésével felderíthető.

3.Széklet rendellenességek  (állag, gyakoriság, összetétel, pH)

A széklet állaga (formált, kemény, vagy túlzottan lágy), gyakorisága (napi egyszer, vagy többször, vagy ritkábban), a pH 6,5 alatt vagy feletti rendkívül nagy jelentőségű a betegség prognózisában. Kívánatos a 6,5 pH alatti, formált széklet. A lúgos széklet kedvez a gyulladások és vastagbéldaganatok kialakulásának. Mérni kell tehát a széklet pH-t, vizsgálni széklet formáját, gyakoriságát.

4.Bélgyulladások, irritáció, intolerancia, áteresztő bél (labor vizsgálatok)

A flórazavar, székletzavar, intolerancia magával hozza a bélben a gyulladások keletkezését, melyet a klinikai tüneteken túl endoszkópiával, széklet és a vér gyulladásos markereinek és egyéb tényezők (calprotectin, alfa-antitripszin, IgA, zonulin, helicobacter pylori) vizsgálatával is bizonyíthatunk.

5.Testarányok változása, alkatváltozások (Mayr diagnosztika, chiropraktikai vizsgálat, orthopédiai vizsgálat, reflexológiai vizsgálatok) és egyéb jelek.

A tartósan fennálló bélzavarokat a has, mellkas és az alkat alaki változásai, bőr-haj elváltozásai, a gerinc rendellenességei, tartási rendellenességek, mozgásszervi panaszok, reflexológiai jelek is jelzik. Szerencsés esetben itt még nincsenek egyéb tünetek, de ez a fázis már közvetlenül a súlyosabb megbetegedések előtti állomás. Ugyanitt használható információkat ad az infrakamerás vizsgálat, vagyis a hőtérkép is.

6. Távolabb megjelenő gyulladások, szövetszaporulatok, funkciózavarok (mai nyugati orvoslás vizsgálódási területe)

A gyulladásos folyamat távolabbi helyeken is megjelenik (izületek, bőr, pajzsmirigy, szem retinája, hasnyálmirigy), vagy felléphetnek autoimmun folyamatok, krónikus gyulladások, autoimmun kórképek, daganatok, krónikus anyagcsere betegségek, érelmeszesedés és következményes betegségei.

Autoimmunitás kialakulása

A gyakori, vagy elhúzódó gyulladások kedveznek az autoimmunitás kialakulásának. Autoimmunitásról akkor beszélünk, ha kóros (tehát sejt és szövetkárosító) T és B sejtek immunreakció lép fel a saját antigének (tehát sejtek/szövetek/szervek) ellen. Az autoimmunitás oka a saját antigénekkel szembeni tolerancia zavara. Amikor ez a folyamat elindult, akkor már kicsi az esélye, hogy magától megáll, vagy csökken, de sajnos az oki gyógyítás lehetősége is az idő előrehaladtával jelentősen csökken. Az autoimmunitás a lakosság 3%-át, de egyesek szerint akár 11%-át is érinti.

A leggyakoribb autoimmun kórképek a pajzsmirigy gyulladásai, a rheumás izületi betegségek, a festékhiányos vitiligo, az egyes típusú cukorbetegség, az anaemiák, a sklerosis multiplex, a vese glomerulonephritise valamint az SLE (szisztémás lupus erithematosus) és a Sjögren szindróma.

Immunológiai tolerancia

Az immunológiai toleranciának nevezzük azt a bonyolult folyamatot, melynek során az immunrendszer a szervezet saját sejtjeit tolerálja, nem indítja be az immunműködést. Tulajdonképpen ez az immunrendszer legfőbb feladata, vagyis megkülönböztetni az idegen anyagokat, sejteket a szervezet saját struktúráitól. Így azt is mondhatnánk, hogy az autoimmun betegségek elindulásakor az immunrendszer legfőbb funkciója hibásodik meg.

Az autoimmunitás, vagyis az immunológiai tolerancia beindulhat infektológiai károsodás révén, előfordul bizonyos fertőzések után, hogy a szervezet kizökken a normális immunműködés ritmusából és a fertőzés hatására elveszti a normális immunológiai toleranciát.

Mimikri

Az autoimmunitás kialakulásában fontos jelenség a bakteriális vagy virális mimikri. Ennek az a lényege, hogy az epitop (a hely, amit a receptor felismer az antigénben) megegyezik, vagy nagy hasonlóságot mutat a szervezet saját fehérjéjével. Ilyenkor beindul a betolakodó elleni immunreakció, de mivel hasonló szerkezetű helyek vannak a szervezet valamely saját fehérjéjén is, ezért az ellen is elindítja a reakciókat az immunműködés (pajzsmirigy, hasnyálmirigy, vagy bőr) és máris kész az autoimmunreakció. Ha pedig elindult és eltűnik a valódi betolakodó, a saját fehérjerész elleni reakció akkor is megmarad és ez már az autoimmun betegség egy előrehaladottabb állapota.

Kémiai szerek

Kémiai szerek (gyógyszerek, peszticidek, adalékanyagok) a betegség kitörésében nagy szerepet játszhatnak. Felgyorsítják a kedvezőtlen folyamatot, érzékenyítik az egyes sejteket.

Az autoimmun gyulladások helye

Lokális

• Mirigyek: Hasnyálmirigy: 1-es típusú diabetes mellitus, mellékvese Addison kór, pajzsmirigy: Hashimoto-thyreoiditis – Basedow kór, Sjögren szindroma
• Idegrendszer: akut disszeminált encephalomyelitis (ADEM) – SM – Guillain-Barré szindróma (GBS) – Alzheimer kór – Parkinson kór, Neuritis opticus, Opsoclonus myoclonus szindroma (OPS)
• Vér, erek: Anaemia perniciosa, aplasztikus anaemia, Aplasztikus anaemia – idiopátiás trombocitopéniás purpúra, antifoszfolipid szindróma (APS), Takayasu arteritis, Wegener granulomatosis
• Máj: autoimmunhepatitis, primer biliaris cirrhosis (PBC)
• Emésztőrendszer: IBD, IBS, Coeliákia – M. Crohn – Colitis ulcerosa
• Tüdő, vese: Goodpasture szindróma
• Izom: Myasthenia gravis
• Bőr – atópiás ekcéma, pemphigus vulgaris, vitiligo, psoriasis, scleroderma, sarcoidosis
• Izület: Reiter szindroma, RA, Spondylitis ankylopoetica

Szisztémás

• Sjögren szindróma, Reiter szindróma, SLE, Wegener granulomatosis, Lichen, sarcoidosis

A bél és az autoimmun folyamatok

A folyamat megindulásához feltétlenül fontos lépés a bélfal egy soros nyálkahártya sejtjei áteresztőképességének növekedése. Ez az ún. leaky gut szindróma, vagy áteresztő bél szindróma, amikor is, a felszívódásra normálisan megnyíló sejtek nem záródnak megfelelően, tartósan nyitva maradnak, vagy túl sokáig nyitva maradnak és olyan részecskék kerülhetnek be a keringésbe és az alaprendszerbe (Pischinger féle alaprendszer), mint például emésztetlen szénhidrátláncok, fehérjék, vagy akár baktériumok, vírusok, gombák és

más paraziták. Ezek a vérben életképesek maradhatnak és beindíthatják az immunrendszer működését hamis célpontok irányába. Az ilyen bakteriális sejtfelszínek epitópjai (a sejtfelszín azon része, melyet az immunrendszer ellenségesként felismer) gyakran hasonlítanak a szervezet saját szöveteinek epitópjaihoz és ez az autoimmunfolyamatok kiindulópontja. Az autoimmunbetegségek kialakulásához vezető ezen lépést nem ismeri fel, vagy nem ismeri el a mai orvostudomány, így a megoldás megtalálásában is sötétben tapogatózik.

Tudni kell, hogy a diétás és táplálkozási változtatások a bél baktériumflórájának összetételét és funkcióját változtatják, amely szabályozza a gazdaszervezet veleszületett és szerzett immunrendszerét. Az, hogy élettanilag az elfogyasztott élelmiszerekből miket hasznosít a szervezet az nagyban függ a bélflórától, vagy ahogyan az utóbbi időben az orvoslás nevezi a mikrobiótától. Vica versa a táplálék meghatározza a bélflóra összetételét, hiszen ez adja az ott levő több mint ezer féle baktérium szaporodásának életfeltételeit és minden diétaváltozás két napon belül változtatja azt is, hogy mely baktériumok képesek életben maradni és nagyobb mértékben szaporodni.

A tartós és ismétlődő gyulladások következtében kialakuló folyamatok

A tartós és ismétlődő gyulladások következtében heg- és sarjszövetek alakulnak ki (ami sokszor az életminősége jelentősen rontja, ízületi deformitások, testalkat változások) romlik az eredeti szövet funkciója (csökken a teljesítménye, az általa termelt anyagok mennyisége pl. enzimek, vagy a szövet rugalmassága stb.), a rosszabb funkció nyomán még inkább salakanyagok termelődnek. A gyulladás elharapózásával a szervezet más pontjain is fellépnek gyulladások, többnyire olyan helyeken, ahol a károsító salak, vagy méreganyagokra, immunfolyamatokra a legérzékenyebb szövetek találhatók. Növekszik az autóimmun folyamatok és a daganatok kockázata. Ez manapság nagyon gyakori patológiai sémává vált, mivel az emésztőrendszeri zavarok mennyisége a mai élelmiszeripar és étkezési kultúra térnyerésével növekedett.

Kezelés és annak dilemmái

Ésszerű lenne a beteget úgy kezelni, hogy amíg visszafordítható a kiváltó ok megszüntetésével, addig legalábbis ezt a kezelést is kaphassa a páciens. Kérdés, hogy meddig reverzibilis a folyamat és hogy még feléleszthető-e a regenerációs képessége? Mert ha nem kapja a konzervatív kezelést, a gyulladást és hegszövetképződést elnyomó erős gyógyszert, akkor olyan károsodások jöhetnek létre a lángoló gyulladása miatt, ami az életminőségét rontja, vagy akár súlyos állapotba sodorja. Viszont erős gyógyszerek mellett a természetes módszerekkel dolgozó orvos gyakorlatilag vakon követi a betegét, hiszen nem képes megítélni az erős gyógyszerek árnyékában, hogy hol is tart a betege az általa bevezetett módszerek segítségével.

Mint ismeretes az autoimmun betegségeknek a mai orvoslás nem ismer életmódbéli és természetes gyógymódját, így leginkább erős, a saját immunműködést elnyomni képes gyógyszerekkel kezeli azt. Az orvostudomány nem ismer visszafordítható autoimmunfolyamatot sem, pedig a gyulladások nem rögtön autoimmun betegségként kezdődnek, hanem egy pontig szokvány gyulladásról van szó, és egy pontig még akár a kezdeti autoimmunitás is leállítható lenne a kiváltó ok eltávolításával és a szervezet támogatásával. Hogy hol van ez a pont, azt nem lehet általánosan megállapítani. Leginkább úgy dönthetjük el, hogy túl van-e már a beteg ezen a ponton, ha egyénre szabott diétával, salaktalanító kúrákkal, életmódprogrammal, flóra javító kezelésekkel, természetes áthangoló kezelésekkel, ortomolekuláris szerekkel megpróbáljuk felismerni, hogy az autoimmunitás csökkenthető-e jelentősen, tehát ex juvantibus kezeljük és látjuk, hogy hol járunk. Másik tájékozódási pont, ha olyan vizsgálatokat végzünk (preklinikai vizsgálatoknak nevezem), melyek árulkodnak arról, hogy az illető szervezete mely stádiumban van. Az bizonyos, hogy amennyiben látványosan javul a beteg a természetes módszerek nyomán, attól még közel sem tekinthető rögtön gyógyultnak. Az autoimmun betegségek gyógyulási szakasza – már amennyiben gyógyulni képes – hosszú, hónapok, akár sok év lehet. Ez idő alatt sokszor a két féle kezelési stratégia kombinációjára van szükség: konzervatív gyógyszeres kezelés és a természetes módszerek. Ésszerűen a konzervatív kezelés folytonos csökkentésére, a természetes módszerek permanens folytatására, időnként módosítására van szükség. Sajnos mivel számtalan ponton túlszabályozott a konzervatív kezelés (csak bizonyos orvosszakma láthatja el az adott beteget, csak szigorú szabályok szerint kaphatja térítéssel a gyógyszerét, csak bizonyos protokollt követhetnek évekig, akár egy évtizedig) ezért sokszor reménytelennek tűnik annak kombinációja a természetes módszerekkel, hiszen azok pedig akkor és ott tudnának hatni leginkább, ahol a szupresszív (elnyomó) gyógyszeres terápia a legkevesebb. Sajnos sokszor az adott szakorvos sem mindig kellően rugalmas a természetes módszereket használó orvossal való együttműködésre, bár egyre több azért a pozitív kooperáció is e téren.

Mégis számtalan jó példa bizonyítja, hogy kombináció létezik és a lehetőség adott: a konzervatív gyógyszeres kezelést olyan mértékben és annyi ideig kell adni, amennyire az adott pillanatban, az adott gyógyulási fázisban szüksége van a betegnek, de ezt nem lehet felelőtlenül, rendszertelenül adagolni, mert az könnyen a beteg súlyos állapotát idézheti elő. Tapasztalatom szerint ugyanakkor többnyire nem a gyógyszerek felelőtlen nem szedésével van a gond, hanem azzal, hogy az illető fellelkesülve az elért eredményeken, vagy beleunva az addig élvezeteinek csökkentésébe, az életmód  illetve a természetes gyógymódok felelőtlen elhagyásába fog. Ilyenkor súlyos állapot alakulhat ki.

Tehát folytonos dilemma az is, hogy mennyire tekinthető a beteg intelligens partnernek, mennyire rabja az érzékeinek, mennyire képes egy az addigi étkezésétől jelentősen különböző diétára, rendszeres gyógyszerszedésre, gyakorlatok végzésére, mennyire képes kooperálni és elfogadni a helyzetét, bízni abban az orvosban, akinek ebben az integrált kezelésben tapasztalata van.

Következtetés

Minden nehézség ellenére tapasztalatom, hogy az autoimmun betegségek jelentős része, bizonyos korlátok figyelembe vételével gyógyítható, helyesebben a csupán gyógyszeresen végzett kezelésnek van alternatívája: a kombinált kezelés, ami bizonyos esetekben elvezethet a gyógyszermentességhez is akár. Természetesen a deformációk, hegek már nem szűnnek meg, de minden javítható bizonyos mértékig. A folyamat azonban nagyon sok tényezőtől függ az orvos felkészültségétől, együttműködési hálójától, a beteg kooperációs képességén át, a gyulladások miatt elszenvedett korábbi károsodásokig. Az egyéni adottságok, a betegség megjelenése óta eltelt idő, a beteg pozitív vagy negatív meggyőződése, beállítódása is nagy szerepet játszik, mint ahogyan a pszichoszomatika sem hanyagolható el. De ha jól meggondoljuk valamennyi betegség esetén számba vehetők ezek a tényezők, legfeljebb nincs ekkora jelentősége a rossz döntéseknek, az elmulasztott intézkedéseknek és a nem kellő mértékű lelkesedésnek. Az autoimmunbetegségek a természetes gyógymódokkal való kezelést tekintve nem tartoznak a legkönnyebben gyógyítható területek közé. Ugyanakkor reménytelennek hinni a helyzetet sem helyes. Jó esélye van a sikernek, különösen a folyamat elején, különösen a kis kiterjedés esetén, különösen a kevéssé agyongyógyszerezett és szabályzott immunműködések esetén.

The post Autoimmun betegségek gyógyíthatók? appeared first on dr. Tamasi József.