Budapesti rendelő: +36-20-361-9530, info.tamasidr@gmail.com Kiskunfélegyházi rendelő:+36 70 626 8389, kiskunfelegyhazirendelo@gmail.com

Beszélgetés dr. Sarkadi Ádámmal – Dr. Varjú Márta interjúja

Nyomtatás Szerző : dátum : 2022-01-11 kommentek : (0)

A mesterportrét dr. Sarkadi Ádámmal Dr. Varjú Márta készítette és az ő engedélyével közöljük a weboldalon.

Dr. Sarkadi Ádám orvos természetgyógyász, Heidelbergben végezte az orvosi egyetemet, 35 évet élt Német- országban, családorvos szakorvosi, orvos természetgyógyászati diplomát szerzett, 12 évig az általa alapított természetgyógyászati klinikát, a Vita Natura klinikát vezette Eppenbrunnban. Németországban diplomát szerzett homeopátiából, akupunktúrából, Psychokineziológiából; craniosacralis terápiából, kiképezte magát a Bert Hellingerféle családfelállításban, a Psychoonkológiában; gyakorlati képzési joga volt természetgyógyászatból orvosok számára, 1 éves képzési joga volt a családorvosi szakképzésben; rendszeresen tartott előadásokat, szemináriumokat a Baden-Badeni természetgyógyász orvos kongresszuson, hazatéréséig, 2019-ig.

Németországi praxisával egyidejűleg a magyar alternatív gyógyászati élet fontos szereplőjeként, alkotójaként is működött. Magyarországon (1998- 2007) újra levizsgázott orvosként, családorvosként; természetgyógyászati végzettséget szerzett neurálterápiából, véroxigenizációs eljárásokból, homeopátiából, hagyományos kínai orvoslásból, kineziológiából, alternatív mozgás- és masszázsterápiából. A mai napig szakértő és vizsgáztató természetgyógyászati alapmodulból, alternatív mozgás- és masszázsterápiából és vizsgáztató kineziológia szakterületen.

Richard Roystertől, John Upledger személyes asszisztensétől tanult Németországban craniosacralis terápiát, majd az általa alapított és vezetett Vita Natura Alapítvány 2002-2005 között Royster oktatásával mutatta be – először Magyarországon -, ezt a gyógy- módot és képzett ki szakembereket.

Megírta az akkori ETI igazgatójának felkérésére a természetgyógyásza- ti alapmodul távoktatási programját, a tutori oktatási programot, tutorokat képezett ki, megszervezte az oktatást országos szinten és vizsgáztatott. A Természetgyógyászat dióhéjban című könyv szerzője.

Évtizedek óta az alternatív/ integratív gyógyászat kiemelkedő személyisége, orvosként, terapeutaként, oktatóként és a természetgyógyászok vizsgáztatójaként tekintélyes és közismert szakember.

Emberként is különleges, végtelenül kedves és empatikus, büszke vagyok rá, hogy mint- egy 30 éve van szerencsém ismerni. Tudását fenntartás nélkül osztja meg másokkal, hiteles ember minden szinten.

dr. Varju Márta: Milyen családba érkeztél?

dr. Sarkadi Ádám: 3. generációs orvos vagyok a családban, és nagy öröm számomra, hogy nem szakad meg ez a vonal, fiam is orvos lett, ő a negyedik. Apai őseim 1785-ben, Mária Terézia idején vándoroltak ki Stuttgart környékéről a Vajdaságba, ahol megy- gyökeresedett a család, így vajdasági, dunai-sváb vonalról származom. A dédnagyapám lehet, hogy kovácsmester volt, nem sokat tudok a távolabbi generációkról. Péterréve a falu neve, ahol nagy- apám körzeti orvosként dolgozott. Apám először Zágrábban tanult orvosi egyetemen, bár apja Münchenbe akarta küldeni. 1942-43 környékén jött át Szegedre, ott fejezte be az orvosi egye- temet.

dr. Varju Márta: És az anyai generációs vonalad?

dr. Sarkadi Ádám: Anyám nemesi származású volt, Forráskúton volt a nagymama birtoka. Szüleim Szegeden találkoztak, 1-2 év után házasságot kötöttek, 1944-ben. 1945-46-ban születtek lánytestvéreim, majd 1950-ben, én. Nagyanyám igen kemény, makacs asszony volt, erős tartással. Amikor mindenét elvették, és beköltöztették a tanyán egyik lovásza kis szobájába, akkor sem nem tört meg.

Apám Szegeden belgyógyász volt, 5 nyelven beszélt, sokat dolgozott.

dr. Varju Márta: És a család Szegeden maradt?

dr. Sarkadi Ádám: Nem, asztmás let- tem, ezért Szekszárdra költöztünk, klímaváltozás miatt, ott a helyi kórház főorvosa, tüdőgyógyász és laborvezető

főorvos lett az apám. Egyébként apai nagymamám Szekszárd környékéről származott, ott volt az apja (dédapám) jegyző vagy ispán – már nem emlék- szem.

dr. Varju Márta: És a család többi része, apai nagyszüleid? Velük mi történt?

dr. Sarkadi Ádám: Nagyanyám át tudott még szökni Magyarországra, de nagyapát elfogták Tito partizánjai, ki akarták végezni, de apám egyik barátja – aki ott volt a partizánok között -, segített, így nem lőtték le, de elvitték börtönorvosnak. Hiába kérelmezte onnan ő, innen az apám, 15 évig nem engedték Magyarországra. Nem csupán az volt a probléma, hogy a jugoszlávok nem engedték ki, még nagyobb gond volt, hogy a magyarok nem engedték be.

Amikor végül ez utóbbi sikerült, az volt a feltétel, hogy élete végéig dolgoznia kell. Kétyen lett körzeti orvos, 3 falut kellett ellátnia, kapott ehhez egy szekeret, kocsissal. Békés, jólelkű, igen jó ember volt. 1963-ben halt meg, rá egy évre a nagy- mama utánahalt.

dr. Varju Márta: Milyen gyerek voltál?

dr. Sarkadi Ádám: Mondhatnám, hogy élénk, de igazából csibész voltam, volt sarokba állítás, mogyorófa pálca… Apám keménykezű volt, de nagyon szerette a gyerekeket, sokszor 6-8 gyereket összegyűjtött, megtanított úszni, elvitt síelni bennünket. 5 éves koromtól újságot olvastam, 6 éves koromtól az ifjúsági könyvtárban faltam a könyve- ket, 12 éves kortól korengedménnyel a felnőtt könyvtárba járhattam, mivel az ifjúságit kiolvastam. Heti 3-6 könyv volt az átlagom. Sötétben, titokban, a paplan alatt zseblámpával olvastam. Jó gyermekkorom volt. Korán be- vontak a munkába, megtanítottak dolgozni. Lehet, hogy innen ered a föld, a növények iránti szeretetem. Keveselltem a zsebpénzt, amit ott- honról kaptam, ezért 14 éves koromtól vagont rakodtam ki hétvégeken (duna- kavics, sóder, tégla stb.), még kéthetes ingyenjegyet is kaptam a MÁV-tól, jutalomképpen.

dr. Varju Márta: … és az orvosi pálya?

dr. Sarkadi Ádám: Már 5 éves koromtól orvos akartam lenni. Nem vettek fel az orvosi egyetemre – bár jól sikerült az érettségim -, de akkoriban pontozták a származást, s nemesi őseim miatt el- utasítottak.

dr. Varju Márta: Hogy dolgoztad ezt fel? És hogy lettél végülis orvos?

dr. Sarkadi Ádám: Menni akartam. Jugoszlávia, majd elúsztam Triesztig, lágerbe kerültem, onnan megint el- szöktem, elkaptak, s végül 1969 karácsonyára sikerült Németországba jutnom, ahová eredetileg is igyekeztem. Dolgoztam, szalag mellett, gyűjtöttem a pénzt. Szekszárdon hagyott szerelmem, Márta, azt üzente (megbeszéltük, hogy utánam szökik), hogy nem tud jönni, figyelik. Megint elszöktem, most azért, hogy hazajussak Magyarországra. A magyar követség elutasított, ezért indultam neki megint az útnak – immár vissza- felé. Az olaszok elkaptak, szigorított lágerbe kerültem – 3,5 méteres kerítés. Újra megszöktem. Jugoszlávián keresztül, viszontagságos úton és módon, végülis átléphetem a magyar határt. Bár önként jöttem haza, jelentkeztem a hatóságoknál is, de a Csillagba kerültem, meggyanúsítottak azzal, hogy a „Vatikán kémje” vagyok, de április 4-re tekintettel elengedtek, hiszen amnesztiát kaptam volna akkor is, ha elítélnek. Félévig naponta jelentkeznem kellett a rendőrségen, megkíséreltek beszervezni, többször megfenyegettek. Nem tudtam elhelyezkedni, sem tanulni. 3 évig refes voltam, azaz rendőrségi felügyelet alatt álltam. Végül, a rendőr- kapitányság politikai tisztjét meggyőztem, milyen rossz képet fest a „külföld” felé, hogy így bánnak a hazatérőkkel. Így legalább egy szerszámkészítő ipari iskolába sikerült bekerülnöm, rendőr- ségi engedéllyel. Az ipari iskolában elkezdtek „fut- tatni” – egyébként ez egy nagy iskola volt, mintegy 3000 gyerek tanult itt -, agitáltak, hogy lépjek be a pártba. Azzal érveltem, hogy nem értem még meg a

 feladatra – húztam az időt. Készültem az ismételt szökésre, nyugati valutát gyűjtöttem, edzettem a testemet.Iskolatársaim felnéztek rám, hiszen tudták, mi van már mögöttem, egyikük- kel megbeszéltem, adja ide az útlevelét. Meghamisítottam (ehhez kiváló volt az iskolában elsajátított tudás), s megbeszéltük, hogy a szökésem után jelentse be, hogy elloptam az útlevelét. Sikerült, átléptem a határt és Zágrábba mentem. Szekszárdi szerelmem, Márti nem érkezett meg a megbeszélt időre, indulnom kellett tovább, és 1971. aug. 6-án, ugyanazon a helyen, de 2 év- vel később, átúsztam Triesztbe. Lementem Rómába, pincérkedtem, pénzt gyűjtöttem, majd Svájcon keresztül

Németországba szöktem. Bejelentkeztem a „nívósabb” német táborba – ez volt a német származásúak tábora -, a születési anyakönyvi kivonatom igazolta német származásomat. Németországban úgy gondoltam, hogy orvosira nem juthatok be, arról álmodoztam, hogy hajós leszek, bejá- rom Ázsiát… A táborban látva papírjaimat, az érettségi bizonyítványomat, rábeszéltek, hogy tanuljak még 1 évet (Németországban 13 osztály elvégzése szükséges az érettségihez), tegyek különbözeti érettségit, nyelvvizsgázzak -, s ezután akár orvosi egyetemre is me- hetek, sőt ösztöndíjat is kaphatok. Beiskoláztak, a Goethe Intézetben tanultam, 1 év helyett fél év alatt meg- tanultam németül, 1 évet jártam még iskolába, újra leérettségiztem, azaz le- tettem a német érettségit. Felvettek a heidelbergi orvostudományi egyetem- re. Nagyon jól éreztem magam.

Éjszakai ügyeletet vállaltam és az Anatómiai intézetben is dolgoztam tanársegéd- ként, hogy az állami ösztöndíj mellett legyen pénzem, mert imádtam utazni. A nyári szünetekben stoppal vagy motorral utazgattam, sokat. Hiányzott a szekszárdi szerelmem, eldöntöttem, hogy kihozom Németországba. Felmértem a terepet Jugoszláviában, vártam rá. Sikerült átjönnie a határon, de elkaptak bennünket, le- csuktak, engem kiutasítottak. Azt hittem, Mártát hazatoloncolták, de egy emberséges jugoszláv határőr segítségével átjutott Triesztbe – értesített, érte mentem. Ausztrián keresztül Németországba szöktettem, összeházasodtunk 1977-ben. Közben Ausztráliába hívtak barátaink repülőorvosnak, de borult az egész, ekkor csatolták Hongkongot Kínához, rengeteg orvos menekült el, és ez a státuszuk előnyt jelentett számukra, helyettem is kínai orvosokat választottak. Közben, 1979-ben, meg- született első lányom, Eszter. Mártával eltávolodtunk egymástól, s 1981-ben már külön utakon jártunk.

dr. Varju Márta: És a szakmai utad?

dr. Sarkadi Ádám: Dolgoztam az egyetemi klinikán, majd egy vidéki kórház- ban – belgyógyászat, sebészet, traumatológia. 1984-ben vettem egy rendelőt egy iráni orvostól Pirmasensben, a francia határ mellett. Sok beteg volt a praxisban, az iráni orvosnak rengeteg török betege – én nem tudtam törökül, tehát ők elmentek a praxisból. 2-3 év kellett ahhoz, hogy újra felépítsem.

1987-ben, egy barátom rábeszélésére Biológiai Rákkezelési klinikát nyitottunk Eppenbrunnban, ez lett a Vita Natura klinika. 37 évesen én voltam a 2. legfiatalabb klinikaigazgató Német- országban. Ilyen típusú klinikaként mi voltunk a negyedikként létrehozott egészségügyi intézet, tehát úttörőknek számítottunk. Emiatt sok irigység vett körül, főleg a környék orvoskollégái felől, hisz’ én külföldi voltam, ráadásul sikeres is. Kezdetben sokat kínlódtunk, a rengeteg költség, a biztosítói szerző- dés, a lelki teher (sok súlyos beteg, akiket sehol nem fogadtak – sok-sok halál). Először 25 ágyunk volt, majd 34 ágyra bővítettük. 20 munkatárs volt, óriási költség. Sikerült felépíteni, egyre sikeresebbek voltunk, közben eladtam a praxist, csak a klinikára fókuszáltam. Rengeteg képzést végeztem, hogy minél hatékonyabban tudjak segíteni betegeinknek. Végül személyes okok miatt, én fejleszteni akartam, üzlettársam pedig kivenni a pénzt -, 11 év után kiléptem a közös vállalkozásból.

dr. Varju Márta: A természet- gyógyászat miként érkezett az életedbe?

dr. Sarkadi Ádám: Nem volt számom- ra hiteles a természetgyógyászat, nem éreztem bizonyítottnak a létét. Két kulcs-élmény változtatta meg a véleményemet. 1980 körül a 6-os csigolyám megroppant egy szörf-baleset során. Nagyon erős fájdalmaim voltak. Egyik barátom – aki akupunktńúrával foglal- között -, rábeszélt arra, engedjem, hogy megszúrja a fülem

et. Emlékszem, nem is volt nála szabályos akupunktúrás tű, gombostűvel szúrt  és másnapra nem fájt a nyakam.

1985-ben porckorongsérvem lett, annyira erős fájdalmaim voltak, hogy minden reggel jött az asszisztensem, adott egy fájdalomcsillapító injekciót, hogy fel tudjak kelni. Persze, gyógytorna, gyógyszerek – operálni akartak. Már zsibbadt az oldalam, a lábam. Ekkor már tanultam különböző természetgyógyászati szakterületeket, neurálterápiával kezdtem; elismert, szakmai nyilvántartásban szereplő fáj- dalomteraputa lettem; ózonterápia; homeopátia; akupunktúra – akupunktúrás oktató professzorom elmondta, melyik pontokat kell szúrnom. Mivel hátul nem tudtam magamat szúrni, ezért az asszisztensemet betanítottam, hogyan szúrjon, a tükörből irányítot- tam. 12 kezelés után fájdalommentes lettem, 2 évig tartott még a zsibbadás, majd az is eltűnt. Németország akkoriban a természetgyógyászat Mekkája volt. Baden- Baden és Freudenstadt volt a két köz- pont, én is ott tanultam. 3 év után megkaptam a természetgyógyász címet. Mivel klinikám volt, a kellő fel- tételeknek megfeleltem, oktathattam azokat az orvosokat, akik természet- gyógyászatot akartak tanulni. Közben antropozófiát tanultam Svájcban és Németországban; a klini- kánk jellege miatt is nagyon érdekelt a pszichoonkológia, pl. a Simonton módszert is elsajátítottam. A Psychokineziológiát dr. Kling- hartd – Amerikában élő német orvos – 3 éves képzésként tanította Németországban, a vizsga Svájcban volt, előtte 1 hét bentlakásos mesterképzés Amerikában.

dr. Varju Márta: És a magánéleted közben hogyan alakult?

dr. Sarkadi Ádám: Német asszisztens- nőmmel összeházasodtunk, 1989-ben megszületett a fiam, Ádám.

Furcsa játéka a sorsnak, hogy egy régi szerelmemmel egy évvel a szakításunk után, egyetlenegyszer összejöttem, s ennek az egyszeri alkalomnak köszönhetően egy lányom született tőle, Sabine, ugyanabban az éven, ami- kor Ádám. Ő az anyja házasságában nevelkedett, anyja férje (tudta a törté- netet) vállalta a kislányt, aki 16 éves koráig nem tudta, hogy én vagyok az apja. Addig, csak a „bácsi” voltam, a család barátja, aki látogatta őket.

dr. Varju Márta: Tudom, hogy komoly szerepet vittél a magyar természetgyógyászok kiképzésében…?

dr. Sarkadi Ádám: Az volt a tervem, hogy egyrészt magyar egészségügyi szakembereknek helyet és teret adok, hogy a klinikámon tanuljanak és haza- vigyék a tudást; másrészt az, hogy különböző, forradalmian új módszereket „hazaviszek” Magyarországra.

dr. Varju Márta: Mi valósult meg ebből?

dr. Sarkadi Ádám: Magyar orvosokat és asszisztenseket hívtam meg, hogy ta- nuljanak nálam. Például egy neves ma- gyar természetgyógyász orvos 1 évig élt kint, hogy képződjön, 2 nővér is tanult nálam, de csak az egyik tért vissza Magyarországra.

Több módszert is behoztam Magyarországra, pl. elsőként a cranioacrális terápiát; ugyancsak elsőként a Hellinger-féle családállítást; a Psycho- kineziológiát, a homeopátiát.

dr. Varju Márta: Miért hagytad el Németországot?

dr. Sarkadi Ádám: Ahogy már említet- tem, a klinikát elengedtem, s olyan biztatónak tűnt a magyarországi természetgyógyászat helyzete, hogy reményt láttam abban, hogy valami nagyon jót sikerül létrehozni. Tehát feleségemmel és 8 éves Ádám fiammal felkerekedtünk, é s hazaköltöztünk. Bár ez német feleségemnek semmiképpen nem (lett) a hazája.

dr. Varju Márta: Mi fogadott itthon?

dr. Sarkadi Ádám: Mit is mondjak…? Annak ellenére, hogy a SOTE tanterve megegyezett a heidelbergi egyetemével, köteleztek arra, hogy újra letegyem az orvosi alapvizsgát és a szakorvosi vizsgát is. A többit ne is említsem…

dr. Varju Márta: És itthon is több természetgyógyászati szak- területből vizsgát tettél – neurálterápia, véroxigenizációs eljárások, homeopátia, hagyományos kínai orvoslás -; vizsgáztató és szakértő vagy több területen – alternatív mozgás- és masszázsterápia, kineziológia (mintegy 25 éve vizsgáztatunk együtt);

A természetgyógyászati életbe hogyan tudtál betagozódni?

dr. Sarkadi Ádám: Sok csalódás ért ez- zel kapcsolatban is.

dr. Varju Márta: És a rendelőd?

dr. Sarkadi Ádám: Beindult, sikerült komolyan felfejlődni. A magánéletem borult ismét, feleségemmel eltávolodtunk egymástól, 1 év után visszament fiammal Németországban én pedig be- leszerettem Erikába, aki immár 24 éve van mellettem.

dr. Varju Márta: és mi az újabb fordulat? Mi történt?

dr. Sarkadi Ádám: A 2006-os események végtelenül kiábrándítottak. Lelkes voltam, változtatni akartam, beszédeket mondtam, együtt voltam a tüntetőkkel. Életemben először, elsodort a politika… Az Erzsébet-hídi blokád alatt gumibottal engem is ütöttek…

Sokkolt és csalódottá tett, ami történt, hogy hiábavaló volt minden.

Eldöntöttem, hogy visszamegyek. Németországban és Svájcban kerestem rendelőt, de a svájci zárt mentalitás messze áll tőlem. Leginkább a bajor áll közel hozzám, és meg is találtam ott a megfelelő rendelőt. Az eleje nagyon nehéz volt, de újra megvetettem a lábamat, és sikeressé tettem.

dr. Varju Márta: És a magyar betegeid?

dr. Sarkadi Ádám: Jöttek utánam. Minden hónapban péntek-szombat-vasárnap a magyar betegeimnek rendeltem. Aztán változtattam, úgy gondoltam, megérdemlik, hogy most én tegyek feléjük gesztust, havonta 3 napra hazajöttem fogadni a hazai, hűséges betegeimet.

dr. Varju Márta: Volt-e olyan esemény, mely sorsfordító szerepet játszott az életedben ezek alatt az évek alatt?

dr. Sarkadi Ádám: Igen, 2013- ban egy stroke, majd 2016-ban motorbaleset – senki nem érti, hogyan is maradhattam életben. Eldöntöttem, hazajövök. 2019- re tudtam megvalósítani.

dr. Varju Márta: Családodban mi történt?

dr. Sarkadi Ádám: Ádám fiam elvégezte az orvosi egyetemet, szabad volt a választása, ő döntött így, nem kapa- citáltam, de ő lett a 4. orvosgeneráció. Most éppen a világot járja, Dél-Amerikát fedezi fel, aztán Ázsiát – rászánt erre egy évet, mielőtt komolyra fordul a sora (karrier, családalapítás).

 

Nagy- lányom 42 éves, stewardess a Lufthansánál, Kubában szerelembe esett, párja követte Németországba, de nem maradtak együtt – viszont eből a kapcsolatból született gyönyörű szép unokám, Noémi.

Egyedül neveli az anyja, beszél magyarul, ő  tehát a Márta unokája is. Kisebbik lányom, Sabine, most várandós, kisfia lesz, vele még építgetjük a kapcsolatunkat. Erika, a feleségem, bölcsőde pedagógus, nagyon sokat jelent az életemben, Párom, társam, sokat megéltünk együtt. Badacsonytomajban és Buda- pesten élünk.

dr. Varju Márta: Összefoglaló- ként mit mondanál magadról?

dr. Sarkadi Ádám: Mindig az éreztem az életemben, hogy van egy elrendeltetésem, amit meg kell élnem, meg kell valósítanom. És ez a gyógyítás. Ez volt számomra mindig a legfontosabb.

 

Dr. Sarkadi Ádám és Dr. Tamasi József közös képzéséről itt lehet tájékozódni:

 Kattintson ide »» https://tamasidr.hu/craniokepzes/

 

Cikk nyomtatása

Dr. Tamasi József

szerző

az összes cikk megtekintése

Vélemény, hozzászólás?

tíz − nyolc =