Budapesti, kecskeméti rendelő: +36-20-361-9530, info.tamasidr@gmail.com

Stressz, vegetatív disztónia, szorongás, pánik

Nyomtatás Szerző : dátum : 2020-06-08 kommentek : (0)

Aki már átélt valódi pánikrohamot, az arra egész életében emlékezni fog. Hirtelen jelentkezik, rendkívül nagy félelemérzettel vagy nagyon rossz közérzettel jár, ami mögött valós szervi eltérést általában nem találnak az orvosok. A beteg mégis úgy érzi, itt a vég. Innentől kezdve az ehhez a szituációhoz hasonló helyzeteket kényszeresen kerülni akarja, kialakul a tartós vagy visszatérő félelem, a pánik veszi kézbe az élete irányítását. Bár már Goethéről is leírták, hogy pánikbeteg lehetett, de a betegséget magát csak az ötvenes-hatvanas évek óta tartják számon az orvosi irodalomban. Valódi nagy „divatja” azonban inkább az elmúlt két évtizedben alakult ki.

A pánikbetegek gyógykezelésének legfeljebb csupán a legvégső állomásának szabadna lennie a gyógyszernek, mert az a tünetek enyhítésére és nem a betegség teljes gyógyítására való, ám a konzervatív terápia az enyhébb tüneteknél is ezt a megoldást helyezi előtérbe, talán ezért is ugrott meg a betegség előfordulása a statisztikákban.

A pánik kialakulásában részt vevő legfőbb szereplők a vegetatív idegrendszer, a stressz és annak kezelési kultúrája, gondolkodásmódunk, életmódunk ‒ beleértve a káros szokásokat és a helytelen táplálkozást. A pánik előjelei sokkal korábban érzékelhetők, mint az első nagy roham, ha képesek vagyunk a felismerésére. Ha azonban senki nem ismeri fel az előjeleket, akkor fokozatosan sodródhatunk az egyre súlyosabb félelmi, szorongási reakciók felé, melyben már a pánik egyáltalán nem nevezhető váratlan fordulatnak.

A vegetatív idegrendszer

A vegetatív idegrendszer az akaratunktól független belső szabályozásért felelős. Ez irányítja a szív ritmusát, a bél perisztaltikáját, a légzés mélységét, az erek tágasságát vagy az izzadás mértékét. A vegetatív idegrendszernek két fő működési iránya van. Egyik a szimpatikus, másik a paraszimpatikus. Egyszerűsítve a szimpatikus idegrendszer elsősorban a stresszhelyzetekhez igazítja szervezetünk működését, a paraszimpatikus idegrendszer pedig a nyugalmi periódusok, beleértve az alvás és pihenés szabályozását irányítja. Normálisan e két funkció kiegyensúlyozottan a jin-jang elvhez hasonlatosan egymást kiegészítve, együtt szabályozva működik. Mai életünk során főként a szimpatikus túlsúly felé tolódik el hibás működéskor, de az is jellemző, hogy az ún. vegetatív reakciók nem érnek véget, látszólag megszűnik a szabályozás: az érintett ember folyton erősen izzad, folyton émelyeg vagy folyton hasmenése van. A jógával, relaxációval kiterjeszthetnénk a vegetatív működéseink feletti hatalmat, olyan funkciókat is befolyásolhatnánk (légzés ritmusa, bélműködés, szívritmus stb.), amire az átlagember nem képes.

Milyen okai vannak a hibás vegetatív működés kialakulásának?

Elsőként említendő a külső stressz. Sokan folyamatos külső stresszben élnek (család, munkahely, társadalom, időjárás stb.), és ehhez képest kevés a kikapcsolódás. A stresszt általában a befolyásolhatatlan élethelyzet és annak tartós fennállása okozza. Stressz minden megpróbáltatás, minden tréning, minden erőfeszítés is, de ha ezeknek kiszámíthatóan van eleje és vége, nem tart tovább, mint amivel a szervezetünk jól megbirkózik, akkor az ilyen stressz erősít. Amikor azonban a stresszhelyzet tartóssá válik, olyan működések válnak tartóssá, amelyek egyébként csak átmenetileg szoktak előfordulni. Például folytonos hőemelkedése van a betegnek, akár hónapokon keresztül.

Kevés alvás, kevés pihenés

Minden, mindenki elfárad, ha nem alszik, nem pihen eleget, akkor is, ha egyébként nyugodtnak számító életet él. Van, aki 5 órát alszik csupán és amellett kiegyensúlyozott, de van, aki a 8 óra alvással sem piheni ki magát. Az igényelt pihenés különbözik tehát, de elképzelhető, hogy az itt felsorolt egyéb kórtényezők miatt nincs olyan alvásmennyiség, amelytől pihentnek érezné magát, vagyis akármennyit is alhat, mégis fáradtan ébred. A kifáradás miatt is beindul a kóros működés.

Túlzott elvárások, túlzott feladatvállalás

Vagy a környezet vár el túl sokat az illetőtől (pl. az anya egyben a családfenntartó is, vagy pl. ápolásra szoruló családtag 24 órás készenlétet igényel), vagy az illető saját maga vállal annyi feladatot, amennyit nem képes megoldani. A végeredmény azonos, az illető feszült lelki állapotba kerül, és ez kiindulópontjává válik a pánikreakciónak vagy más súlyos testi tüneteknek.

Az egészségtelen táplálkozás, a zavart bélflóra, a rossz légzési szokások, gyulladások olyan tényezők, amelyeket a mai medicina nem értékel kellő súllyal, hiszen sokszor magát a problémát sem ismeri fel. Az elváltozás ugyanis nem éri el a mai orvoslás ingerküszöbét, nincs szervi eltérés, nincs funkciózavar, csupán enyhe panasz, vagy az sem. A legnagyobb nyálkahártya-felületünk a bélcsatorna. Ha itt folytonosan rossz a flóra, gyulladások, oda nem illő élelmiszerek miatti intolerancia terhelik, akkor ez jóval nagyobb stresszt jelenthet, mint egy csupán 8 órában ható zsarnok munkahelyi főnök. Ilyenkor a beteg nem érti, hogy miként alakulhatott ki a vegetatív zavara, hiszen ő nyugodt életet él, jövedelme is van elég, családja is támogatja. Mégis hónapok óta félelmi reakciók, fázékonyság, vagy nyugtalan láb szindróma gyötri. Ilyenkor mindig felmerül a gyanu, hogy valamilyen stressz miatt a vegetatívuma kimerülőben van. A bélflóra zavara, az intolerancia, az emésztőrendszer csökkent működése nyomán kialakult mérgezés nem tudatosul, csupán a következmények kiabálnak. Valójában a metabolikus stressz is ebbe a csoportba sorolható. Ha szervezetünkben túl sok cukor halmozódik fel vagy túl magas az ösztrogén hormon szintje, mert egy életen át fogamzásgátlót szed a páciens, vagy túl sok a baktériumtoxin, mert a sok fehérje miatt a bélben rothasztó baktériumok élnek évtizedet óta, akkor az az anyagcsere számára állandó munkát, állandó stresszt jelent, és ez hasonló módon kimerítheti a hormonális és a vegetatív működéseinket, mint az egyéb külső behatások.

Gondolataink

Életszemléletünkből, tanulmányainkból, hiedelmeinkből, meggyőződéseinkből számtalan hibás cselekvés, belső feszültség, valódi fizikális károsodás származhat. Ha például valaki nem ismer más jelentős örömforrást, mint az evést vagy az édesség falását, akkor nehéz megértenie, hogy a szervezetünknek időnként salaktalanító időszakokra van szüksége, és ez lehetetlenné teszi a regenerációt. Ha valakinek az a meggyőződése, hogy ha nem lesz kockás a hasa, akkor ő csökkent értékű és ezért fehérjével tömi magát, akkor ő a gondolatai rabja.

Érzelmeink

A hibás szemléletnél és a hibás életmódnál még több kárt képesek okozni a tartósan negatív érzelmek. Nagyon kevés ember éli életét csupán racionális elvek mentén. Az érzelmek fontosak a családban, a politikában, a munkahelyválasztásban, a konfliktusokban, a háborúkban. Ha nem törekszünk tudatosan a pozitív érzelmi életre, vagy erre csak nagy nehézségek árán van esélyünk, akkor a negatív érzelmek rövid idő alatt beindítják a vegetatív idegrendszer egyensúlytalanságát. Aki folyton dühöng, annak könnyebben szalad fel a vérnyomása, aki nem tud nevetni, annak könnyebben alakul ki szívbetegsége, aki folyton fél az új helyzetektől, annak gyomorsavproblémái, refluxa alakulhat ki.

A vegetatív idegrendszer jó ideig helytáll, és a túlterheltséget kiegyensúlyozza. Majd kimerül és vészjelzéseket ad le: a beteg izzad, fájdalmai lesznek, émelyeg, reszket. Ok nélkül nincsenek ilyen tünetek, ha megjelennek, cselekedni kell. Ezek a jelek természetesen jelenthetnek egészen más betegséget is, de a minden előzmény nélküli megjelenésük vagy a szervi vizsgálati eredmények normális volta, legtöbbször a vegetatív idegrendszer túlterheltségét jelentik.

Tipikus tünetek:

  •             Izzadás:

Egyes betegek reggel úgy ébrednek, hogy az egész ágyneműjük csuromvizes, mások nyáron nem mernek társaságba menni, mert olyan mértékben izzadnak, hogy minden ruhájuk átnedvesedik.

  •             Erős szívdobogásérzés.
  •             Ájulás vagy az érzete.
  •             Nehézlégzés, főleg a belégzés akadályozottsága.
  •             A vérnyomás és a pulzus emelkedése, ami magasvérnyomás-betegeknél veszélyes is lehet.
  •             Mellkasi fájdalom.
  •             Zsibbadás.
  •             Szédülés.
  •             Émelygés, hányinger, hányás.
  •             Szurkáló érzések testszerte.
  •             Hasfájás, hasmenés, gyomorgörcsök.
  •             Reszketés, remegés.
  •             Érzékelési zavarok.

Kétségtelen, hogy egyre többen számolnak be arról, hogy ők pánikbetegek. Nem mernek liftben utazni, nem mernek tömegrendezvényre menni, nem mernek elindulni reggel. Pedig nem a lift és a tömeg, hanem lehet, hogy épp a rossz bélműködés vagy a táplálkozási szokásaik, a tartósítószerekkel telerakott kedvenc élelmiszereik vagy felborult anyagcseréjük okozzák az alapproblémát, a félelem csupán ezekre rakódó, a szervezetünk bonyolult neuro-pszicho-vegetatív szabályzása miatti, következményes tünet. Ezért van az, hogy kiadós böjtkúra, növényi alapú diéta vagy rendszeres napi sportprogram előírása, esetenként néhány hiányzó vitamin pótlása elegendő lehet a pánik végleges megszűnéséhez. A pánikbetegek száma elsősorban azért növekszik, mert a pánikra még az orvostársadalom is úgy tekint, mint csupán pszichés, rosszabb esetben pszichiátriai problémára, holott a legnagyobb előidézője az emésztőrendszer és az anyagcsere, és a szorongást kiváltó tényező vagy maga a félelmi reakció már csak az utolsó csepp a pohárban.

Mi tehát a megoldás?

A pánik sikeres kezelése viszonylag egyszerű receptúra szerint végezhető. Próbálja ki a vegán étkezést három hónapig, mert ez az alapja minden emésztőrendszeri gyógyításnak, fusson vagy mozogjon bármi mást napi fél órát, szedjen B vitaminokat, ásványokat, támogassa a jófajta bélflóra kialakulását, aludjon eleget, tanuljon meg relaxálni. Én így kezelem a pánikbetegeket sikeresen évek óta, és tudom, hogy a gyógyszerekre a legritkább esetben van szükség. A pánik képes teljesen eltűnni az életünkből.

Cikk nyomtatása

Dr. Tamasi József

szerző

az összes cikk megtekintése

Vélemény, hozzászólás?

tizenöt − 8 =